2018. március 01. írta: piritanapirim

Kovács András Ferenc - És testünk aranya

...és élni, csak élni, csak élni, csak
oly csupaszon, mint isten előtt
a sötétben, akárha aludni
térne a tengeri szélben
ezer szín alatt megtöretett test-
mielőbb lepihenne, még kitapintja
a tegnapi tárgyak elnehezült
körvonalát, a homály gerincét,
s rendre lehántja magáról a lélek
a mesteri mázat, a leplet, a mindent-
vetkőzi már a világot, a barbár
hús birodalmait is szerelemmel;
csontig a teljes egészet! Élni,
csak élni, felélni, leélni, megélni
magunkat: a szent örök átmenetet,
mely maradandó, mint viharok harangja,
bőr villáma, vizes homlok,
fűszálak nyoma gyűrt asszonyi háton,
só vad gyöngysora vállakon-
sáraranyat, salakot sodorva
fény tör fel a pórusokon: virágzás
krátere bálvány melle között...Több
fény! Tőle sugárzik az agy meg az ágyék,
tőle a játszadozó kéz, szép viadalban
a szem: víg, meztelen állat...