Ha nem vagy, miért csalod az embert?
Ha vagy, miért vagy annyira rejtve
hogy létezésed a halandó
ne tudja, csak kínlódva sejtse.

Vak bújócskát játszottam én is 
veled az évek erdejében
egy-egy távoli tört nesz voltál
s már csak kihűlt nyomodba értem

Levélsóhajjal, lombsúgással
mintha üzentél volna néha
de a jel káprázattá foszlott
s csalt lélekölő szakadékba

Már nem hiszem, hogy rádtalálok
és nem hiszem, hogy rámtalálhat
késő kegyed felém robajló
kőomlásában a halálnak

Mielőtt a görgeteg elnyel
bizonyságtevőn mégis hozzám
hajolhatnál kézzel illetve
szilánkok-fölsebzette orcám

Kép: Dino Jasarevic