Wisława Szymborska - Beszélgetés a kővel
2017. július 24. írta: piritanapirim

Wisława Szymborska - Beszélgetés a kővel

Kopogtatok a kő ajtaján.
_Én vagyok az, eressz be.
Be akarok bensődbe lépni,
és körülnézni ott
belélegezni téged.

-Menj innen- szól a kő.-
Zárva vagyok, nincsen rés rajtam-
Ha darabokra törnek is,
zárva leszünk, nem lesz rés rajtunk.
Homokká morzsolódva sem
Eresztünk be senkit.

Kopogtatok a kő ajtaján.
-Én vagyok az, eressz be.
Csupán kíváncsiság vezet:
egyetlen esélye az élet.
Be akarom járni palotádat,
majd a levél s vízcsepp bensejét.
Nincs sok időm e feladatra.
Halandóságom indítson meg téged.

-Kőből vagyok- szól a kő-
arra hivattam, hogy komoly maradjak
Menj innen.
Nincs nevető-izmom.

Kopogtatok a kő ajtaján.
-Én vagyok az, eressz be.
Tudom: nagy, üres termek tátonganak benned,
sosem látottak, hasztalanul szépek,
senkinek léptét soha nem visszhangzók.
Valld be, magad se tudsz róluk sokat. 

-Üres, nagy termek- szól a kő-
de nincs bennük számodra hely.
Meglehet: szépek, de a te szegényes 
érzékeid föl nem érik.
Megismerhetsz, de meg sosem tapasztalhatsz.
Egész külsőmmel feléd fordulok,
egész bensőmmel elfordulok tőled.

Kopogtatok a kő ajtaján.
-Én vagyok az, eressz be.
Nem keresek benned örök otthont.
Nem vagyok boldogtalan.
Nem vagyok hontalan.
Világom méltó rá, hogy visszatérjek.
Üres kézzel lépek be, és jövök ki tőled:
s bizonyítékul, hogy csakugyan benn voltam, 
nem mutatok fel mást, csak szavakat,
melyeket nem hisz senki.

-Nem léphetsz be- szól a kő.-
A részvétel érzéke nincs meg benned.
Egyetlen más érzékszerv sem pótolhatja ezt,
még a mindent-látásig kiélesült tekintet 
sem segít rajtad, ha híjával vagy ennek.
Nem léphetsz be: alig dereng benned ez az érzék,
fejletlen csíra, csak elképzelés.

Kopogtatok a kő ajtaján,
-Én vagyok az, eressz be.
Nem várhatok kétezer századig,
hogy hajlékodba lépjek.

-Ha nekem nem hiszel - szól a kő-
fordulj a levélhez, azt mondja, amit én.
A vízcsepphez, azt mondja, amit a levél.
Végezetül kérdezd meg a saját hajad szálát.
Nevetés feszül bennem, óriási nevetés,
bennem, a nevetésre képtelenben.

Kopogtatok a kő ajtaján.
-Én vagyok az, eressz be .

-Nincs ajtóm - szól a kő 

/Kerényi Grácia fordítása/

hueckel_magda.jpg
Kép: Magda Hueckel

A bejegyzés trackback címe:

https://piritanapirim.blog.hu/api/trackback/id/tr9712684437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása