Emlékszel-e még arra a törvényenkívüli időnkre?A találkozásokra, az elválásokra, az eszpresszókra, a vonatokra,amiket küldöztünk, a helyettünk utazó, érkező levelekre?A testünkön kívül semmink se volt ezen a Földön,és azt is egymásnak adtuk, egymás ajándéka voltunk,csupán az árnyékunk igazolta, hogy…

A nappal súlyos főnevei-                         hivatal                         gond                         remény Az este szélfútta melléknevei                         csöndes                         fáradt                         riadt Az éjszaka visszaható igéi:                       …

Meghalni? Csak úgy? Még csak az kéne! Úgy hagyni itt az életet, mint egy harmadosztályú krimót, észrevétlen: az ember már fizetett, megy ki az ajtón magában - a pincér nem köszön -, megáll künn a rosszul gombolt kabátban, s tűnődik, hány söröm, hány borom is volt valóban, s hány életem, - egy csak!…

Fehér kendővel integet,ki messze megy-valakit biztos nem talál már itt az éj,valami gyönyörű nap véget ér, Kitárt szárnyakon lebeg a galamba légen át, míg hazaér-mi is megleljük mindig otthonunk,mindegy, hogy csüggedés, remény kísér... Törüld le könnyedet,kisírt szemedben mosoly legyen és…

/lengst Inne/ Legbelülahol szeretünk: csak ő magaszavak nélkül szavak csalása nélkül Legbelülahol gyengeségünk megteremtia gyengeség végtelen erejétegyütt vagyunk ott mi örökkéígéretek s követelések kudarca nélkül Legbelülegyütt vagyunk mi örökkévédtelenüls bárminél biztonságosabban, Kép:Reuben…

/De elskende/ Álmuk körül bezárul a városés dúl a Hold csöndes viharaa házak mentén...Azért ébrednekhogy megint csak elpihenjenekegymás szemében: Valami zavaró nagytisztaságtól lélegzetükvégtelen leheletté válikmiközben zöld és kékpillanatok virágillataszálló felhők fátyla fölélibbenti…

Nem akkor megy el, amikor hiszed,nem akkor hagy el, aki a tied. Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve,felkel, nyújtózik, és papucsba lépvemosdani megy, és fogat mos a csapnál,aztán a törött kapcsolóval babrál,újságot böngész a reggeli mellett,latolgatja a vasárnapi meccset,aztán egyszer…

Levetkezel s szomjas szememszámára tájjá változol fölzeng a madár a tapétáns négyszeres napsugár szikrázikaz ódon ágy négy sárgaréz golyóján a négy fal megnyíliks fölfed egy égkék világot s csak fekszünk aztán mozdulatlanmint ősrégi kövekhevernek roppant fák között bámuljuk együtt a…

Az utakra nem megyek ki,kegyelemért nem könyörgök,szívem zúzódjék csak összea plakátos kerítés föléfagyott fényés az életemről alkotottnézetek között.Akadnak napok, mikor előttünkaz utcai körhinta igazi arca villan,hogy minden körülöttünk kering,s mi örömtől fénylik odafönn,egy pillanat…

Minthavérző ágak közöttcsörtetnénk ki a fényre. Még álmaink is olyanok, mint szíjas hálók. Mit tehetünk, ha egyszeremberesdit játszunk a földön? Ott fönn-fellegek menedéke,isten álmainak palánkjai,és a mi csendünk, melyet megzavartunk,amikor lenn a mélybenképpé és hanggárontottuk ezt a…