Félév múlva jött az igazi baj,a sose szűnő. Száll a fiatallélek, s maga se tudta, mit keres,maga se tudja, hányfelé repes,maga se, mikor végsőt, igazit,egyetlent gondol, másik, harmadikmennyire szintén vonzza; föld meg égmennyire összejátszik benne, méga pokol is; s hogy,…

/Dudás Kálmán fordítása/ Egy elborított tájat emelek ki a hamuból,elpusztíthatatlan tájat, amely sokáig hallgatott;leheletemmel élesztgetem - kelj föl, mondom neki,ébresztgetem, holott tudom:az idő orsaja pereg, pereg.  És itt van újra az ismert táj, a virágzó,tekintetemmel…

Kezet csókol a tisztelet, a barátság homlokot,arcot az öröm, a tetszés,szájat a boldog szerelem; Csukott szemet az epedés,tenyeret a remegő vágy,kart, nyakat a megkívánás;minden mást az őrület! 

Bilincs a kézen, az ajkon lakat,De felhők felett, de vizek alattÖrvénylik, szikréz, zúg a gondolat! Legyen tanyám kietlen szirtoromVagy börtönöm pokolmély vártorony,Én amit akarok, azt gondolom! Ó, mily gyönyör, Ó, mily Isteni kép:Repülni! Dús képzeletem, ne félj,Nem gátol…

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:kimondhatatlan szomj gyötör utánad.-Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten.Enyém lehetne langyos, barna bőröd,kényes kezed, amivel magad őrzöd,s mely minden omló végső pillanatbanelmondja: mégis, önmagam…

A ring irgalmatlan négyszöge  fellebeg ,bedúsult alá a népmoraj, úgy emelte mega haza-magosba, és lámelég néhánykecsesen feszülő, kultikus kötél,és intimmé körülkerítve már a téregy méteres darabja, mely azonmód áldozó-alkalom,hogy korrekten vérszomjas arche-tartalom,mint…

Mint kagylóból bontottalak ki, minthéjból; s nemcsak ruháidból: amintfelnéztél rám; a végső pillanatelőtt, mikor megláttad sorsodat, de még tiltakoztál, igen: amintfelnéztél, akkor már, s lélek szerintte vetkőztél tovább: hívó szemedúgy menekült, oly kétségbeesettálmot…

Ismét elmúlt egy év,a fáról lehulló gyümölcs megrohadt,elszáradtak a levelek,és megdöglöttek a pillangók,ez a kísérlet nem sikerült, Istenem,valami hiba csúszott a számításokba,pedig milyen jól indult minden,sarjadt a fű,muzsikált a rét,szerelmesek voltunk,megfogadt bennünk…

Este van. A huszonötös köreizzik a sárga plafonba fűzve. A sparheid előtt macskánk a sámlinhallgatja a sercegő gallyak vitáit. Apám a déli bablevesbebelekavar babot keresve. Anyám vihog a Képes Újságfotóin, mert olyan furcsáknők, dekoltált szűk ruhábansétálnak apró…

1.Szerettem a szelet,a lágyat, a fergetegeksok vágtázó paripáját;de öregen más:ez a reszketeg zuhanásmint kések erdeje jár át:szédít a jégszínű ég,rám omlik a messzeség:a kékek, pirosak, - vérsárgák! 2.Neked mi kéne? A hajdanihajsza, a hajnali hallali?!A mindennap…