Önfeledten kéne énekelni,
mint az alkony feketerigója.
Szűz ajakkal kifütyülni mindent,
mindent, ami avítt, ódon, ócska!

Dobd a fűbe izzadékony málhád,
fellegek ...

Úgy kívántunk, hogy nem kívántunk:
fürge halacskaként mégis
felcsobbantál a fényre.
Botrány a léted,
sejtjeink összeesküvése,
minden érv, józan fontolgatás
...

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok ...

Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő ...

Bár napról napra látom
Hogy mennyi szenvedés
Öl, rombol a világon
S a boldog mily kevés;
Bár győz a jóval szemben
Az aljas, a hamis,
S e véres küzdelemben
Tántorgok ...

Szokványos nyári éjszakának indult.
Sétáltam kocsmáról kocsmára.
Talán éppen a Nylonban ittam,
a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál
(vagy azt akkor már ...

/Szabó Lőrinc fordítása/

Egy órányi őrület és gyönyör! Óh, ne tarts vissza, te, tomboló!
(Mi az, ami úgy felszabadít a viharokban?
Dühöngő szelek és villámok ...

Markalf, kinek feje tökkel ütött nem volt,
Egykor hegyes helyen többekkel gyalogolt.
Valahányszor hegyről alá kellett menni,
Lassan járt, jókedve búcsút látszott ...

1.
Mint víz tükrét a fecske szárnya
Legyintvén - pár csillogó csöppet
Visz magával a magasságba:
Úgy szeretném legyintni én is
Lélekszárnnyal az életet,
S ragadni ...

Ha nem vagy, miért csalod az embert?
Ha vagy, miért vagy annyira rejtve
hogy létezésed a halandó
ne tudja, csak kínlódva sejtse.

Vak bújócskát játszottam én is 
...